Egy Boszorkány Meséje I. : Másféle Kezdet
Másféle Kezdet Mindig is tudtam, hogy többre vagyok hivatott. Mindig is sejtettem, hogy amit látok, amit érzek az szinte semmi. Semmi, ami óv, ami az érzékeimet a boldog tudatlanság sáros posványába tapossa. Korlátok vettek körül egész életemben, gondosan, óvón takarva el szemem elől az igazságot. Olyan egyetemes és mély igazságot, melyet az ember csak akkor ért meg, ha az ép elme súlyától végleg megszabadul. Elszakad a racionális köteléktől, ami a valóságban tartja az elmét. Létezésem szinte végtelennek tűnő óráiban merengve gondolok vissza a keserű napokra. Az egyszerű vágyódás mézédes ízét még most is a számban érzem. De ez elmúlt, akár a nyári fülledt éjszakák. Az Enyészet hideg záporként mosott el bennem mindent, ami ehhez a világhoz – Ammorához– köt. Figyelsz rám igric? Nem azért hoztalak ide, hogy a szádat tátsad! Megegyeztünk, írd meg a történetem és az összes tudásom megkapod. Válaszokat kapsz a fel sem tett kérdésekre és ha elméd nem roskad meg a súlyátó