Bejegyzések

Merengő Valóság

Merengő Valóság Kedves Gross, Nagyon sajnálom, hogy így búcsúzom tőled, de tudom, hogy minden erőddel azon lennél, hogy marasztalj. Te is tudod jól, hogy a távozásom oka Dienna. Meg kell találnom és így, vagy úgy pontot kell tennem a dolog végére, mert az álmok egyre keserűbbek, egyre fájóbbak. Ez az én terhem, és nem tehetnek ki ennek a fenyegetésnek. Kérlek, hogy ne próbálj utánam jönni! Próbáld meg élvezni az életet, amit Nevamer nyújthat neked, rászolgáltál. Ígérem, hogy amint lehetőségem lesz rá, felkereslek, mert a látszat ellenére ez az egy év bennem is nyomot hagyott. Csókollak, Dithrill. – – – Gratherm nyüzsgése rázta fel gondolataiból Dithrillt.      A kései óra ellenére meglehetősen élénken tombolt az élet az utcákon. A tavaszi, gyümölcsillatú levegő és a kikötőből áramló halszag émelyítő elegye heves köhögésre késztette a Halálosztót.      Abban a pillanatban, ahogy abba a bűzös forgatagba bezötyögött a kocsi, amivel érkezett, megbánta, hogy a Diennának címz

Álomszövő

Álomszövő Dienna tettetett unalommal haladt végig a mágustorony, sötét, kihalt folyosóin. Olyan helyre tartott, amit élete hosszú évei alatt mindvégig gondosan igyekezett elkerülni. Sok hírhedt börtön létezett Birodalom szerte, de volt egy, amiről kevesen tudtak, akik pedig mégis, azok félve, lesütött szemmel beszéltek róla. Hosszú, labirintusszerű folyosók végeláthatatlan útvesztője húzódott a mágustorony alatt. Ebben a börtönben tengették végtelennek tűnő életük óráit azok a mágusok, akiknek ereje vagy szándéka nem kívánt jelenség volt Ammora világában. Boszorkányok és Álomszövők otthona volt.      Dienna a hatalmas aulába érve megtorpant. Halvány mosoly futott végig az arcán minden alkalommal, amikor ezen a helyen járt. Élénken élt benne az emlék arról a pillanatról, amikor először látta a mágikus fénygömbök által megvilágított csarnokot. Egyszerű, dísztelen teremnek tűnt, de a legutolsó, apró építőeleméből is érezhetően áradt a zabolázatlan erő, a büszkeség.      Hangosan